Még akkoriban a megyei kórház fül-orr-gégészetén dolgoztam. Szombat reggel kezdődött az ügyelet és hétfőn délután lehetett haza menni. Mindig két hét kellett, hogy kiheverjem ezt a kis kellemes hétvégét. Vasárnap éjfél körül azért már le lehetett kicsit pihenni, azonnal elaludtam, a telefont azért még előtte magam mellé tettem. Két óra múlva telefonra ébredek. A másik megyei kórház fül-orr-gégész ügyeletese az, "most indul a mentő, ez a ti területetek.." Jó rendben, letettem a telefont és azonnal vissza aludtam. Azonban hamarosan felriadtam, és nem tudtam eldönteni, hogy a telefonhívás tényleg megtörtént vagy csak álmodtam. Ha most felhívom az ügyeletes kollégát, biztos kiesik a kézéből a telefon és fetrengeni fog a nevetéstől. Hát inkább kétségek között vártam vagy húsz percet, aztán csak befutott a mentő a beteggel. Szóval mi ebből a tanulság? Álombeteg nem létezik, különösen ügyeletben nem.